Magány Egy holdfényes éjszakán, koroknak hajnalán,A virradatban áll egy fiú, s téged vár.Tudja, hozzá vissza nem mész már soha, deTitokban remél, ámde tudja, érzi mi a végzeteAkit szeretett eljött, de a boldogság helyettCsak a halált hozta el neki, amit el nem felejt. *** Viszonzatlan…

Egy csillagos éjszakán, Az időnek derekán,Mikor a tenger csendes,Habjai nem morajlanak, Csendes az éjjel mindenNyugalom honol a szirtenAlszik már minden állat,Homály száll alá a tájra. Fehér ködbe vonja az erdőketCsend csitítja a felhőket.Ebben a békés homálybanLassan tör be a fény. Mikor ébred a…

Az időnek végén, a szakadék szélén,Bátran táncol a Farkas a penge élénNem éri boldogság a halálos mélyenÜgyesen táncol, nem zuhan le a végenÖltözéke fekete, haja szőke, szeme kék,Olyan, akár a tiszta jeges kék égSzeme akár egy sima tó, hol semmi tűz nem ég.Ilyen lesz ő, még csak el jön a vég.De…

Itt az idő, hát ennyi volt,Ennyi volt a jelen és a múlt.Volt egy hely, egy hangulat,De már elmúlt az a pillanat. Volt egy csapat, mi tán megmarad,Becenevek mely rajtunk marad.Nem volt mindig vidám a helyzet,Sokszor bizony segítség kellett. Voltak viták, nagy veszekedés,Hol a szép szó már…

Most is téged látlak csak,Ahogyan ott állsz magányosan,Saját választásod ez tudom,Bár gondolataid fel nem fogom. Nézem magas, karcsú alakod,Elegáns ruhádat, sápadt arcodat.Hosszú fekete hajadat látom,S messze száll egy sóhajom. Szemed fájdító kékségét nézem,Szívem fájdalmasan dobban,…

Nevetek. Most már mindenen,Szívem áll csak hidegen.Ki benne a tűz lángja volt,Nem is él már talán.Holt. Egy élet, egy világ halt meg,Azzal hogy ő végleg elment.Nem is világ volt, mi összedőlt,Csak a szívem, mi darabokra tört. Fáj, hiszen ő volt a Kedves,Két szemem még most is könnyes.Kínzó üresség…

Turulmadár száll az égen,Fenn, a kéklő messzeségben,Tollas teste könnyeden lebeg,Követi őt álom sereg. Álmok, mik igazak tán,Álmok, a meg nem álmodottak,Sokszínű, tarka álom sereg,Mi a Turul után lustán repked. Csőre villan ezüstfényben,Szeme színe, akár az óceán az éjben,Büszkén száll, szinte…

Sötét az éjszaka, vad, kietlen tájon,Csend honol most mindenütt a messzi földekenNem hallani zajokat, a fények is kihunytakS köd lepi el lassan a mélyebb völgyeket is. Köd honol a hideg, zord hegytetőn,Hegyoldalban, komor kietlen erdőben,Magas, mogorva fák nyújtják fel karjaikat,Mely talán sosem…

Hát te vagy az, az egyetlen,Születésem óta tőled rettegek,Soha véget nem érő kín,S véres háború dúl odakinn. Fagyos téli éjjelen,Vértől átitatott vallomás,Te vagy az, az egyetlen,S nincs még valaki, ki ilyen kegyetlen. Kegyetlenül, könyörtelenül elbántál te velem,Csak arra kérlek, hogy karóval…

A fekete éjben létezik az árny,Akit megtestesít egy szenvedő lányKi szemével nem csak a hamisat látjaHanem azt, mi szemét csak bántja. Belelát a sötét valóságba,A jó s a gonosz játékábaAzokért harcol, kik nem is ismerikKik életüket néha a bűnnek szentelik Szárnyán, mely már nem lesz…