Magány

Egy holdfényes éjszakán, koroknak hajnalán,
A virradatban áll egy fiú, s téged vár.
Tudja, hozzá vissza nem mész már soha, de
Titokban remél, ámde tudja, érzi mi a végzete
Akit szeretett eljött, de a boldogság helyett
Csak a halált hozta el neki, amit el nem felejt.

***

Viszonzatlan szerelem

Egy viszonzatlan szerelem, ez mit ő érez,
De szíve hölgye, feléje sem hederített
Egy nagy bánat nyomja lelkét, de a
Vigaszt hozó édes, langy melegség
Számára sosem válik elérhetővé
Az ő része a szenvedés, mit egy szó okoz
De kimondani hozzá nem elég bolond
Reményvesztetten néz fel a csillagokra
Szőke haját hátradobva, így érez most ő.
Egy érzés miatt érez száz másikat,
Élete szomorúan, magányosan telik
Szerelmét soha el nem éri,
Ő beéri azzal ha csak a távolból nézi.

***

Késedelem

Elsötétített szobában, egy fiatal fiú hever,
Némán átkozza a sorsot, ővele miért találkozott.
Nem tudhatta előre, hogy ő volt a végzete
egy gyönyörű szép lány, kinek rejtély a neve.
A fiú szívét darabokra szedte szét,
S a fiú átkozza most bolond eszét.
De ez elmúlt, a lány vissza sose jött
Csak azon a napon, melyen a fiú meghalt.
Visszatért hozzá, de már sajnos késő.
A fiút rejti magába egy márvány sírkő.