Hát te vagy az, az egyetlen,
Születésem óta tőled rettegek,
Soha véget nem érő kín,
S véres háború dúl odakinn.

Fagyos téli éjjelen,
Vértől átitatott vallomás,
Te vagy az, az egyetlen,
S nincs még valaki, ki ilyen kegyetlen.

Kegyetlenül, könyörtelenül elbántál te velem,
Csak arra kérlek, hogy karóval döfd át a szívem,
Taposd a sárba vagy harapj belé,
Én így is úgy is haladok a halál felé.

Te vagy az, az egyetlen,
Ki sebet ejthet lelkemen,
Álltál előttem, s átváltoztál,
Hegyes szemfogú démonná váltál.

Te voltál az, az egyetlen,
Ki az éjszakába vihetett,
De most már én vagyok az az egyetlen
Egyenesen az éjszaka gyermeke....