Most is téged látlak csak,
Ahogyan ott állsz magányosan,
Saját választásod ez tudom,
Bár gondolataid fel nem fogom.

Nézem magas, karcsú alakod,
Elegáns ruhádat, sápadt arcodat.
Hosszú fekete hajadat látom,
S messze száll egy sóhajom.

Szemed fájdító kékségét nézem,
Szívem fájdalmasan dobban, érted.
Pontosan tudhatod tán, mit érzek,
Ahogyan azt is, hogy tőled félek.

Félek tőled, megijesztessz engem,
Hangod bársonya, akár egy penge.
Szemed, mely a zafírnál is kékebb
Még az óceánnál is sokkal mélyebb.

Benne van minden álmod, vágyad,
Látszik, mikor tekinteted távolba bágyad.
Benne az éjszaka minden sötétje,
Akár egy sötét isten szövése.

Látom benne, félő magamat is,
Tükröződök a hullámok között,
De látom. Te nem engem nézel,
Távozom hát nehéz szívvel.

Elérhetetlen szépség vagy te,
Sokan álmodnak rólad éjjelente,
Rejtélyes vagy és titokzatos férfi,
Kinek gondolatait senki nem érti.

Fájdalommal nézem szép alakod,
Most pontosan elfeded a napot,
Csodálatosan vetül rád a fény,
Kívánom hát, hogy boldog légy.