Nevetek. Most már mindenen,
Szívem áll csak hidegen.
Ki benne a tűz lángja volt,
Nem is él már talán.Holt.

Egy élet, egy világ halt meg,
Azzal hogy ő végleg elment.
Nem is világ volt, mi összedőlt,
Csak a szívem, mi darabokra tört.

Fáj, hiszen ő volt a Kedves,
Két szemem még most is könnyes.
Kínzó üresség démonja bánt,
Ahogy karmaival a szívembe vájt.

Fáj, még most is, hiszen az emlék,
Emlékeimben mindig él még.
Látom magam előtt az arcát,
Szinte most is hallom hangját.

Álmomból sírva riadok fel,
Ő már elment. Még nem fogtam fel.
Nem jön többé vissza soha.
Én hittem hogy igen. Én ostoba.

Nem nyílik az ajtó, nem jön senki,
Elment, és nem maradt is semmi,
Csupán az emlék, az édes érzés,
De most hogyan tovább?Ez itt a kérdés.