Egy csillagos éjszakán,
Az időnek derekán,
Mikor a tenger csendes,
Habjai nem morajlanak,

Csendes az éjjel minden
Nyugalom honol a szirten
Alszik már minden állat,
Homály száll alá a tájra.

Fehér ködbe vonja az erdőket
Csend csitítja a felhőket.
Ebben a békés homályban
Lassan tör be a fény.

Mikor ébred a hajnali nép,
A hajnalnak eljön a vég,
A madarak éneke vígan csendül,
A farkasok hangja zordan csendül.

A csodás hajnal még mindig tart
Ébredéskor megérint minden fajt.
Az állatok érzik a furcsa érzést
De nem értik a tökéletességét.

A pillanat elmúlt, elszállt,
Majd ismét beköszönt az alkony
Mikor már csend honol a tájon.

Egy újabb éj telik majd el,
Miközben fénylenek a csillagok.