Turulmadár száll az égen,
Fenn, a kéklő messzeségben,
Tollas teste könnyeden lebeg,
Követi őt álom sereg.

Álmok, mik igazak tán,
Álmok, a meg nem álmodottak,
Sokszínű, tarka álom sereg,
Mi a Turul után lustán repked.

Csőre villan ezüstfényben,
Szeme színe, akár az óceán az éjben,
Büszkén száll, szinte fürdik a fényben.
S aztán tovaszáll ott fenn az égen.

Szeme villan szép hazánkra
Milyen régen, hogy nem látta
Házak, erdők felett messze száll
Erős hangján felkiált.

Hírül adja az országnak
Hangjából remény árad
Történelmünk, drága madara
Álmos vezér szülőatyja.

Turulmadár száll az égen
Messze el a Kék Tenger vizében
Távolodik, alig látszik már
De szívünk nyitott, mindig reá vár.

Turulmadár száll az égen
Messze ringó napsütésben.
Messze van már, messze már
Rejtett fészkére visszaszáll.