Ha már semmi jó nem számít,
Ha már szememben a rossz a jó.
A szerelem többé nem kábít,
Nincs több érzelmes szó!

Ha a halál árnyékának völgyében járok is,

Félem a gonoszt, mert ő velem van.
Számomra az élet káros és éget is,
Szívemben már csak gyűlölet van.

Gyűlöllek téged míg életem végéhez nem ér,
Ki a fényben, s nem a sötétben élsz.
Gyűlöllek téged, mert kiontottad a vágyat,
S mert érzelem nélkül csókoltad a számat.

Nem ismered azt a dühöt, mely engem mardos,
Nem ismered azt a vágyat, melytől ölni tudnék,
Hazugságod sosem ismert határt,
Ezért hamarabb eljön érted a halál.

Valóban, nem kértem, hogy szeress,
Nem adtam rá okot, hogy keress.
Te kértél, hogy legyek veled,
Te adtál okot, hogy gyűlöljelek!

Gyűlöllek téged, mert nem értékeltél,
Ha maradásra kértelek, mindig elmentél.
Hiába számított, sosem kerestél,
Gyűlöllek téged, mert e világban élsz