Kék rózsák kertjében járok,
Remélem, itt a boldogságra találok.
Nézem a csodálatos kék bokrokat,
Vigasztalást nékem csak ő adhat.

Gyönyörű rózsabokor, mi előtt megállok,
Egy szálat belőle, óvatosan levágok.
Kezemben fogva azt a szál virágot,
Magányomban a világhoz kiáltok.

Hangom visszhangzik az üres térben
Nem is vártam rá választ,
Egy kerti padra leülve, hagyom,
Szabadon szálljon minden gondolatom.

Végül már fel sem ébredek többé,
Lelkem messze már, testem köddé,
A ködcsendben beburkolja testem,
Így alkotva nékem csendes koporsót a kék rózsák kertjében.